- Beleegyezek, de ez nem jelenti azt, hogy szívesen is teszem – emeltem fel mutatóujjam.
- Legalább a neved áruld el. Gondolom, nem díjaznád, ha szöszinek, vagy sárga hajúnak hívnálak – pimaszkodott a fiú.
- Előbb te! – pillantottam rá, nem túl kedvesen. Halkan felnevetett, majd válaszolt:
- Choi Jong Hyun. De csak ChangJo – mutatkozott be.
- Shin Mi Cha. Mondanám, hogy szólíts csak Mich-nek, vagy Michi-nek, de csak a barátaim becézhetnek – nem, semmi kedvem nem volt vele jópofizni.
- Csak ennyi cuccod van? – váltott témát. A lakásba pillantgatott, hogy újra végignézzen a dobozokon.
- Mi a problémád? – sóhajtottam fáradtan. Közelebb lépett, majd behunyta szemeit, felnevetett, és összeborzolta hajam. – Mit csinálsz? – kaptam keze után. Csuklóját erősen megszorítottam, de ő meg sem nyikkant. Egy ideig így maradtunk, de végül elengedtem.
Egy nagy csattal felkontyoltam a hajam, majd beszálltam a fürdőkádba. A hab az államig ért. Épphogy letettem az alfelem, az ajtó máris nyitódott, és a lakótársam lépett be rajta. A düh elöntötte a testemet, mérhetetlenül ideges voltam.
- Ja hogy fürdesz... – nevetett kínosan. Egy mély levegő után nekikezdtem:
- Choi Jong Hyun! Készülj a halálodra, te gyökerek gyöngye! Hülye perverz majom! – ordítottam torkom szakadtából, miközben kezeimmel eszeveszetten csapkodtam, így az egész fürdőszoba vízben úszott. A fiú szélsebesen kirohant a helyiségből, csak hogy megmentse életét. De előlem nem menekült. Pár perccel később teljes harci díszben - ami igazából csak egy szál törölköző volt - futottam utána. – Úgyis elkaplak! Előlem nincs menekvés! – kacarásztam ördögien. Látszólag tényleg megijedt. Úgy loholt, mintha kergették volna. Mert kergettem is.
- Segítség! – kiáltozott. Miután meguntam a futást, egy nemes mozdulattal felugrottam, majd mindkét lábammal hátba rúgtam. Nem csak ő feküdt ki a földre, a lendülettől még én is. De megérte. – Meghalok, meghalok, meghalok! – nyafogta. Percekig csak feküdtünk a földön, és szenvedtünk. Akaratlanul is elnevettem magam a bénázásán. – Ne nevess! – háborodott fel.
- Milyen puding vagy! – poroltam le a hátam, miután sikeresen feltornáztam magam padlóról.
- Lány létedre elég mocskos a szád – állapította meg.
- Kikérem magamnak ezt a sunyi feltételezést! – húztam össze szemeimet. – Amúgy se kéne a külső alapján ítélned.
- Igen, ezt meg kéne tanulnom – húzta el a száját. – Neked pedig azt, hogy egy szál törölközőben nem rugdosódsz, mert lecsúszhat – vigyorgott. Először nem értettem, mit akart ezzel mondani, de mikor lenéztem a mellkasomra, leesett. És nem csak a tantusz, a törölköző is. Ösztönösen odakaptam, takartam magam, ahol tudtam. Arcom színe a szokásosról egy másodperc alatt átváltott vérvörösre. – Várj, segítek – lépett közelebb, majd egy mozdulattal felhúzta a törölközőt, és az egyik csücskét bedugta oldalra. Ha lehet, még vörösebb lett az arcom.
- Ne csinálj ilyen zavarba ejtő dolgokat! – dadogtam, mire ChangJo halkan felkuncogott. Ahogy ránéztem, kisebb mosolyra húzódtak ajkaim.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése